Ikerlángok és a költészet.

EGY-Lélek Versek, Novellák, Írások, Cikkek.
 

EGY-Lélek




Zuhansz a mélybe, elengedve a korlátaidat,
Leomlottak a falak, a Torony nem véd többé,
Csupasz lélekkel engeded át magadat
a Mindennek és az EGYnek.


Eddig tartott a fél-elem, jó volt üresnek lenni,
Nem hinni, nem szeretni,
Kerülni a fényt és mindazt, ami igaz,
Bezárni MAGadat önnön börtönödbe.


EGYetlen szó kellett csak, ami éppen akkor ott volt,
Szó, kép és érzés pontosan célba talált benned,
nincs többé az, ami eddig voltál,
mert már nem vagy EGYedül.


A szer-elem tud a legfélelmetesebb lenni,
mert meg-adást követel és fel-adást kényszerít,
Amikor két lélek összekapaszkodik a zűrzavaros világban,
vállalva azt, hogy együtt zuhanva összetörnek,
és főnixmadárként születnek újjá egymást formálva át.


Mert a szerelem és a halál egy és ugyanaz,
Mert amikor a két lélek összefonódik,
meghal a régi és megszületik az új,
feltétel nélkül, félelem nélkül, titkok nélkül,
egymás elé térdelve, meg-adva MAGukat az EGYségnek.


A szerelem nem fáj, csak a félelem fáj,
a zuhanás után nem számít már semmi,
a két lélek az új élet reggelén örökre
megtanul EGYnek lenni.


Eszter
2015. augusztus 1.

Lélek-Örvény





Sötét örvényben jársz, szél túr a hajadba,
nincs már félelem benned, megedződtél,
hosszú volt az út idáig, 
nem akarsz bizonyítani többé,
a magad örvényében önmagad lehetsz. 


Levetetted minden felesleges ruhád, 
elengedted minden koloncodat,
kizárod a külvilágot, akit nem kell, 
már nem hallod meg többé,
a magad életében te vagy az úr.


Készen állsz, nem vagy gátja semminek,
sem ellensége még mindig önmagadnak,
a lelked nyíló virágként várja a fényt,
magát ölelve át, ringatva, várva a reggelt.


Ő is ott örvénylik benned, megengeded, hagyod,
nem akarsz már te az első lenni,
nem akarod feltépni lelke ajtaját,
és nem várod, hogy kinyissa neked. 


Csak haladsz előre, az örvény kívül-belül tombol,
nem bánod, mert érzed, hogy élsz,
nincs benned a mindent ledöntő akarat,
nem várod, hogy megtörténjen bármi. 


Ahogy elengeded, úgy engeded be, 
hogy a két örvény lebontsa a korlátokat,
hogy a két lélek ne féljen többé,
a vihar magja ilyen tiszta. 


Ezer éve volt ilyen egység,  
ilyen erő akkor fűzött össze,
most ébredünk rá, hogy nem veszítettük el,
csupán elfelejtettük milyen EGYnek lenni.


Amikor az örvény lassul,  és a viharnak vége,
amikor a napfény simogatja az őszi erdőt,
amikor a hegyeket végigcsókolja a lágy őszi eső,
akkor újra születik a fény, és a két örvény nem tombol többé,
akkor válik eggyé férfi és nő. 


Eszter

2015. szeptember 19. 

EGYség

Megtanulod legyőzni a távolságot,
a hiányt, a félelmet és a haragot.
Megtanulod elengedni a büszkeséget,
nem követelni a választ.
Megtanulod elengedni az intrikát
és a befolyást a füled mellett.
Megtanulod áthidalni a mélységet
és méltósággal viselni a magasságot.

Legyőzöd a fájdalmat, tűröd az időt.
Legyőzöd a kétséget, visszaveszed a hitet.
Legyőzöd az irigységet, az önzést.
Legyőzöd önmagad, mélységes nyugalomba
ringatva a lelked, és tűrsz még egy kicsit.

Emelkedsz egyre feljebb, a sötétből a fénybe,
nap mint nap csak egy pici győzelmet aratva.
Tanulva, hogyan kell igaznak lenni,
hogyan kell szeretni, hogyan kell élni. 
Tanulva a másikat, aki a te fél-elmed.

Elengedsz és kimondasz, zokogsz és 
elfogadsz. Megtanulod szeretni magadat,
és magadban őt. Nem vársz el, nem kérsz,
nem akarsz, nem rohansz előre.
Stabil vára vagy a szerelemnek és az időnek.

Amikor már nem várod, nem hiszed,
amikor már minden szakadt rongyát ledobta
a lelked, 
amikor már tudod, hogy nélküle is egész vagy,
amikor már hiszed, hogy EGY vagy,
akkor lép ki az óceán a medréből, 
akkor remeg meg a föld,
akkor suhan végig a szél,
akkor perzsel meg a tűz.

Van helye, van ideje, van oka.
Van otthona a lelkedben a lelkének.
Ő akkor adja a kezét a kezedbe,
mert megtanultad őt és ő megtanult téged.
Legyőzted őt és ő legyőzött téged.
Emelkedtél és ő emelkedett veled,
elengedted és ő könnyen tudott feléd szállni.
Kimondtad és ő értette.
Egész lett és egész lettél úgy is.

Most jött el az idő,
itt a hely. A hit hidalta át az időt és
a teret.
Most van itt az a perc, amit vártál és
én vártam. 
Legyen a KÉTségből EGYség.
Legyen úgy, ahogy megírtuk MAGunknak. 


Eszter

2014. július 24.